Az emmauszi úton Krisztussal
2019. április 24. Húsvét nyolcada – szerda
Szent György vértanú
P. Gregory Woodward, LC

Lk 24,13-35
Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?” Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?” Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.” Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned, kérlek, mélyítsd el feltámadásodba vetett hitemet! Uram, remélek benned. Kérlek, ajándékozz meg annak reményével, hogy Te mindenkor hűséges maradsz ígéreteidhez! Uram, erősítsd szeretetemet! Adj nekem nagylelkű és kitartó szeretetet! Köszönetet mondok neked az életem során kapott minden kegyelmedért és jótéteményedért.

Kérés: Uram Istenem, add, hogy olyan fogékony szívvel járjam életem útját, mint amilyen szívvel a két tanítvány járt az emmauszi úton.

1. „Reménykedtünk”. Újra azt látjuk, hogy a feltámadott Urat most sem ismerték fel saját tanítványai. Mi több, úgy tűnik, hogy az evangélista ki is fejezi, hogy ez a kicsinyhitűségük miatt történhetett meg: „a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék”. Jézus megismerte tanítványai gondolatait, amikor elmeséltette velük a történteket. Hamar felfedezte lehangoltságuk és kedvetlenségük okát. A tanítványok problémája valószínűsíthetően abból adódott, hogy egy teljesen más Krisztusban „reménykedtek” – politikailag aktívabb és egy világi személyiségnek képzelték el Őt. Itt az idő, hogy mi is feltegyük szívünkben a kérdést: vajon nem remélünk-e mi is egy teljesen más Megváltót? Egy Krisztust, aki sokkal inkább hasonlít a mi ízlésünkhöz és elképzeléseinkhez, aki jobban támogatja emberi vágyainkat (vagyon, egészség, ismertség, hírnév stb.)?

2. Jézus magyarázza az írásokat. Krisztus felismerte, hogy a két tanítványnak nem volt megfelelő hite ahhoz, hogy mögé lássanak a szenvedések, a keresztre feszítés és az üres sír történéseinek. Jézus reményt adott nekik azáltal, hogy a rá vonatkozó szentírási részek segítségével megmagyarázta az eseményeket, Mózestől kezdve egészen az utolsó prófétákig. Így tartotta meg a feltámadott Úr az első szentbeszédét az első keresztényeknek.(Az Írás szavait a szentmisében az igeliturgiában magyarázzák.) Krisztus tanításának gyümölcsei, hogy a remény és bátorság újjáélednek. A tanítványok olyannyira fellelkesültek, hogy az emmauszi házhoz érve nem akarták továbbengedni az Urat: „Maradj velünk!”.

3. Ugye, lángolt a szívünk? A zsidó hagyomány szerint szokás volt, hogy a ház ura segédkezett az étkezéseknél és megtörte a kenyeret. Mégis a titokzatos útitárs megszegte a szokásokat, és a kenyér megtörésével egy mély hitélményt adott tanítványainak, akik felismerték ebben a pillanatban Krisztust. Csak most látták meg benne az Igaz Urat és Mesterüket. Itt teljesítette Krisztus először feltámadása után az Eucharisztia ünneplését. (Ezt nevezték a korai keresztények „Kenyértörés”-nek). Ettől a pillanattól kezdve a két tanítvány számára minden megváltozott. Megszűnt a lehangoltságuk, átjárta őket az öröm és a lelkesedés, új emberré váltak. A feltámadás elkötelezett tanúiként vitték a hírt a Jeruzsálemben maradt tizenegynek, hogy mindezt megosszák velük. És mindeközben valóban lángolt a szívük!

Beszélgetés Jézussal: Uram, Jézusom, az én szívem is lángol! Most már tudom, hogy képes vagyok igazságod bátor tanúságtevőjévé válni, ha csatlakozom hozzád az emmauszi úton ebben az elmélkedésben. Engedd, hogy magamra ölthessem az új ember hitének örömét, amikor felismerem az igeliturgiában átváltoztatott jelenlétedet, és felismerlek a kenyértörésben!

Elhatározás: A legközelebbi szentmisén sokkal mélyebben és tudatosabban fogom átélni a liturgiát, Krisztus szoros közelségében.

A pápa imaszándéka 2019. április hónapra:

A háborús övezetben dolgozó orvosokért és munkatársaikért: Imádkozzunk a háborús övezetekben dolgozó orvosokért és munkatársaikért, akik életüket kockáztatják azért, hogy mások életét megmentsék.

Erdő Péter bíboros, prímás imaszándéka:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

Tovább! 

Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Mozgalom napi elmélkedése.