Július 26-án tartották a Szent Anna tiszteletére szentelt debreceni székesegyház búcsúját. Az idei ünnep szónoka Hársfalvi Ottó szatmári általános helynök, székesegyházi plébános volt. Erre az alkalomra érkezett még többek között Márton Áron nyugdíjas pap Szatmárnémetiből.
A gróf Csáky Imre püspök adományából épült székesegyházban, az ünnepélyes bevonulás után kezdődő szentmisén Hársfalvi Ottó székesegyházi plébános beszédéből töltekezhettünk.
Egyik kedvenc tévé műsoromban –, kezdte a homíliáját Ottó atya, egy építész bemutatta a szülővárosát. A riporterrel végigjárták a várost. Megtekintették műemlékeit, majd azokat, melyeket Ő maga tervezett.

Megállva a székesegyház előtt az építész azt mondta: ha a szülővárosomról beszélünk, nem mehetünk csak úgy el a székesegyház előtt, mert ez jelképezi a város történelmét és az én történelmemet is. Ebben a székesegyházban kereszteltek, itt voltam elsőáldozó és bérmálkozó, Itt kötöttem házasságot, itt kereszteltettem meg a gyermekeimet. Vasárnapról vasárnapra itt vagyok ebben a templomban. Azt hiszem, ezeket a szavakat többen is el tudjátok mondani – folytatta Ottó atya. Egy keresztény ember számára a templomnak központi helyet kell elfoglalnia az életében és a szívében is. Amikor belépek egy templomba – mondja Ottó atya –, szemügyre veszem a képet, ami elém tárul. Engedem, hogy megérintsen a látvány. Az oltárkép látványa, amelyen itt Szent Joachim, Szent Anna és gyermekük, a Boldogságos Szűz Mária található.
A hagyomány szerint, a Szentcsalád visszatért az egyiptomi száműzetésből, és Szűz Mária szülei ölükbe vehették az unokájukat, a próféták által megjövendölt gyermek Jézust. Boldogok voltak. A nagyszülők szeretete más, mint a szülői szeretet. Van a szeretetükben többlet: elnézőbbek, megbocsátóbbak, megengedőbbek unokájukkal szemben.

Ha visszagondolok az én gyermekkoromra, amikor rosszat tettünk, mindig a nagymamám köténye alá bújtunk, s így elmaradt a büntetés.

Az Isten szemében – mondja Ottó atya –, az ember rejtett énje az értékes. A szív a maga békés szelídségével és a zavartalan nyugalmával. Isten mindig többet lát bennünk, mint mások, mert azt látja, ami ott van a szívünk, lelkünk legmélyén. Valahogy így szemlélnek minket a szüleink és a nagyszüleink is. Mindig többet látnak belőlünk, mint mások. Szépnek látnak bennünket, mert az övéi vagyunk. Szép az, ami érdek nélkül tetszik – mondja a filozófus. A szépség belülről fakad. Ezért mondhatjuk szépnek az időseket is.

Ismerjük mindannyian Teréz anyát. Ránézve megállapítjuk, hogy ráncos, idős öregasszony. De ha megismerjük az ő életét, és látjuk, hogyan élte meg az evangéliumot, akkor azt mondhatjuk, hogy milyen szép ez a ráncos arc, amely sugárzott a szeretettől.
A mai világnak kell az a tapasztalat és vallásosság, amit hordoznak az idősek magukban. A mai Európában, mindenki mást lát, mást ért ezekben az értékekben. Nézzük meg nagymamáink, nagyszüleink életét, hitét, áldozatkészségét, és rájövünk arra, mi is az igazi érték.

Lehet, hogy régebben nagyobb volt az életküzdelem, de nagyobb volt a béke, az összhang, a harmónia és a lelki nyugalom ember és ember között, ember és Isten között.

Szent Anna ünnepe a nagymamákra irányítja a figyelmünket. Arra a múltra, amely a jövőt adta a számunkra a gyermekeink, unokáink által. A szépre, jóra és a hitre neveltek bennünket – zárta homíliáját Ottó atya.

Dr. Krakomperger Zoltán atya gondolataiban kérte, hogy a szépségnek, a jóságnak legyünk tevékeny résztvevői azért, hogy legyen reménye ennek e világnak és azoknak, akikkel nap mint nap találkozunk. A nemzedékek összetartozása a múlt, a jelen és a jövő Isten által akar megvalósítani olyan összefüggést, amelyben naggyá válhat jellemben az értékekre törekvő ember. Így legyen helytállásunk minden nap értékgyarapító, hogy azok, akik az üdvösség történetének különféle állomásait nem vagy kevésbé ismerik, vágyakozva tekintsenek a kereszténység felé és rólunk tüzet fogjanak.

Geréné Sárga Monika
sajtóapostol