A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai a 2019. tavaszi ülésszakon arra buzdították a híveket, hogy az idei év októberében minél többen imádkozzanak együtt a fatimai magyar kálváriánál a Szűzanyához országunkért, illetve a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért. Közel százhatvan magyar zarándok érkezett október 25-én Fatimába, hogy imáikkal esdjék ki családjukért, barátaikért, illetve az országért Mária közbenjárását.
A zarándoklat lényegéhez tartozik, hogy
kiragad a hétköznapok szürkeségéből, de sokszor velejárója a fizikai
próbatétel is. Az ország távoli tájairól a háromezer kilométerre lévő
kegyhelyre volt, aki már előző nap este el kellett hogy induljon, s
volt, aki csak 25-én éjszaka érkezett meg Fatimába. Első nap kora reggel
a zarándokcsoport a Mindszenty bíborosról nevezett fatimai magyar
kálvárián végzett keresztutat Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi
megyéspüspök vezetésével.
második világháború végén, 1945-ben
hazájából elmenekült több ezer magyar között ott volt az Egri
Egyházmegyéből való Kardos Illés atya is, aki Spanyolországban,
Malagában talált otthonra. Illés atya az ’50-es évek elején
elzarándokolt
Fatimába, s egy elhanyagolt keresztutat talált. Arra gondolt, építsenek a magyarok egy a szent helyhez méltót. El is kezdte ennek megszervezését. Elnökletével 1953-ban, Szent István ünnepén Barcelonában megalakult a Mindszenty bíborosról elnevezett Fatimai Magyar Kálvária Bizottság. Az alapítólevelet külföldi magyar lelkészek írták alá. A levélben az aláírók felkértek minden igaz magyart, hogy „áldozzon tiszta lélekkel, bármily csekély összeg legyen is az, hogy a nemzetünk megmentéséért felajánlandó fogadalmi oltár és kálvária ne kevesek, hanem az egész, lélekben megújhodó magyar emigráció műve legyen. Győrfy Albert atya több ezer dollárt gyűjtött az Egyesült Államokban és a kanadai magyarok körében, de más országokban élő magyarok is adakoztak. A fatimai kálvária sorsát Fatima püspöke is felkarolta. Segítségére volt Kondor Lajos atya, aki 1954-ben Fatimába került, és minden erejét, tehetségét e cél megvalósításának szentelve elérte, hogy a keresztút és a Szent István-kápolna a Golgotával azonos időben elkészülhetett. 1964. május 12-én a leiriai püspök több száz pap és zarándok jelenlétében felszentelte a magyar keresztutat. A tizennégy stáció szobrait egy lisszaboni szobrász készítette, a Szent István-kápolna és a Golgota Marek László építészmérnök tervei alapján készült. A keresztút fontos része lett a fatimai zarándoklatnak, bizonyítja ezt az is, hogy évente hárommilliónál is többen imádkoznak itt.
Ezen az úton indult hát el október 26-án a magyar zarándokcsoport, hogy a stációk előtti keresztútjárást követően a Szent István tiszteletére szentelt kápolna előtt Palánki Ferenc főcelebrálásával szentmisén vegyenek részt, ahol a zarándokokat kísérő papok mellett Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök is koncelebrált. A szentmisére eljött hazánk lisszaboni nagykövete, Halmai Miklós és több munkatársa is; Pirityiné Szabó Judit a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviseletében; illetve az ezekben a napokban Fatimában közgyűlését tartó Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége elnöke, Deák Ernő és több képviselője; valamint a Portugál Magyar Együttműködési Egyesület tagjai és vezetője Miguel de Pape. Mint a zarándoklat vezetője Kuzmányi István diakónus a szentmise előtt hangsúlyozta, a szentmisét Palánki püspök három személyért ajánlja fel. Kardos Illésért, Kondor Lajosért és a közelmúltban elhunyt Lukács Antoinette-ért, aki a portugáliai magyarok egyesületének volt a vezetője.
Palánki Ferenc püspök köszöntőjében
figyelmeztetett, meg kell köszönnünk Istennek azt a kegyelmet, hogy
ennyien itt imádkozhatnak, meg kell köszönni azoknak is, akik sok-sok
áldozattal a keresztutat és a kápolnát létrehozták. Köszönetet mondott a
püspök azért is, hogy hazánktól több ezer kilométerre is otthon tudják
érezni magukat a magyarok.
Homíliájában Palánki püspök többek közt
arról beszélt, hogy Mária, aki példaképünk a hitben, ugyancsak
végigjárta a keresztutat. Hála illeti azokat, akik létrehozták a fatimai
kálváriát, de tudnunk kell, azért a Szűzanya készített számunkra
otthont. Ő minden embernek otthont akar készíteni, hiszen kétezer éve
Szent Fiának készített igazi otthont, azóta pedig szívében otthont
készít minden igaz embernek, mindenkinek, aki szeretne hazatalálni élete
zarándokútján Istenhez.
A szentmisét követően a zarándokok megnézték Lúcia és a két testvér, Jácinta és Ferenc szülőházát, majd Santarémbe, az 1247-ben történt eucharisztikus csoda helyszínére mentek.
Ez a csoda egy féltékeny asszonnyal
történt. Javasasszonyhoz fordult, aki szerelmi bájitalához egy
átváltoztatott szentostyát kért. Mikor az asszony szentáldozáshoz
járult, a szentostyát kivette a szájából, és a fejét fedő fátyolba
rejtette. Ekkor azonban csoda történt. Hirtelen a szentostya rendkívül
erősen vérezni kezdett. Annyira vérzett, hogy az emberek azt gondolták,
hogy az asszony beteg. Ijedten hazarohant, kivette az Oltáriszentséget a
fátyolból, és egy tiszta vászonkendőbe csomózta. Éjszaka nagy fényesség
támadt, melyet férje is látott. Bájital nélkül is rendeződött a
házasság. Végül a plébános vitte körmenetben vissza a szentostyát a
Szent István-templomba, mely azóta az oltár fölött van elhelyezve.
Santarémből
Fatimába visszatérve a zarándokcsoport részt vett a tíz esztendővel
ezelőtt elhunyt Kondor Lajos atya szobrának megkoszorúzásán, illetve
részt vett A Kispásztorok útja és A Fatimai Magyar Kálvária története a
dokumentumok tükrében című könyvek bemutatóján.
Este a Jelenések kápolnájánál mondott rózsafüzér-imádsággal, illetve gyertyás körmenettel zárult a közel százhatvan zarándok szombati napja.
Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Forrás:
Fotó: Bókay László
Bókay László/Magyar Kurír