Nem mi teszünk Istennek szívességet
2019. november 12. Évközi harminckettedik hét – kedd
Szent Jozafát, püspök és vértanú 

Lk 17, 7-10
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

Bevezető ima: Uram, szeretlek, mert Te vagy a szeretet. Bocsáss meg nekem mindent, ami nem szeretetedből való, és ami nem a Te szeretetedet sugározza! Csak akkor válhatok olyanná, amilyennek Te akarsz, ha hagyom, hogy működj bennem.

Kérés: Uram, szabadíts meg saját magamtól és tölts be jelenléteddel, hogy képes legyek akaratodat szeretetből teljesíteni!

1. Kinek a szigora? Krisztus szavai számunkra, akik csak a demokráciát ismerjük, talán idegenül csengenek. Az ember, akit Urunk leír, nem az a valaki, akit mi választottunk. Tény, hogy nem mi választottuk. Reakciónk ennek az evangéliumi résznek a szigorára, láthatóvá teszi Istennel szembeni eltompultságunkat. Hogy merjük megkérdőjelezni a saját szempontjaink alapján Isten tetteit és indítékait? Sajnos ez egy széles körben elterjedt jelenség. Amennyiben őszinték vagyunk, elismerjük, hogy a mindenkori körülményekre hagyjuk alapelvek megfogalmazását; világi mércét alkalmazunk az evangéliumra. Attól a pillanattól kezdve, amikor elkezdjük Istent belekényszeríteni a skatulyáinkba, valójában megsértjük a vele való kapcsolatot, és jelezzük, hogy valami nincs rendben köztünk. Veszélyes vállalkozás részünkről, ha Istent a vádlottak padjára ültetjük, és ítélkezünk fölötte.

2. A kötelességtudat. Urunk kötelességről beszél. Ez a fogalom az utóbbi időben sok kárt szenvedett. Az evangélium ennek ellenére rögzíti, és továbbra is kötelességek kötnek bennünket, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűtlen manapság a kötöttség. Mindennapi kötelességeink iránt tanúsított elégedetlenségünk jele lehet egészségtelen törekvéseinknek, vagy éppen lustaságunknak. Azonban ez a keresztények feladata: kötelességeink túlzottan kényelmes szemlélésével legyünk elégedetlenek. Ez a mai evangélium üzenete: elutasítani a létnek és minden hozzá tartozó dolognak kényelmes szemlélésével való elégedettséget. Különbség van a világi törekvés és a menny felé törekvés között. A mennyei törekvés arra kényszerít minket, hogy felemelkedjünk a körülöttünk lévő világ fölé. Tehát továbbra is becsületesek akarunk maradni.

3. Isten szívességet tesz nekünk. Amiről Urunk is beszél, világos: akaratát közli velünk. Kinyilatkoztatja szeretett gyermekeinek. Szívbéli engedelmességünkre alapozva, mely kegyelme által lehetséges, a vele való közösségre hív meg minket. A legnagyobb ajándék, hogy részt vehetünk üdvözítő tervében, és segíthetünk abban, hogy akarata teljesüljön. Milyen nagy kiváltság, Isten akaratát ismerni! És micsoda tisztesség, hogy meghívott minket az Ő akaratának teljesítésére! Azonban nem akkor teszünk szívességet, amikor Isten akaratát teljesítjük. Ellenkezőleg: Isten tesz nekünk szívességet, amikor közli velünk akaratát, és megengedi, hogy teljesítsük azt. Szent Pió atya mondta: „Istennek engedelmeskedni a legnagyobb dicsőség számomra”.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, tudom, hogy nincs szükséged az én engedelmességemre. De nekem szükségem van rá. Azt akarod, hogy engedelmes legyek, hogy így egységben élhessek veled. Azonban nem elég egyszerűen csak engedelmeskedni neked. Szeretetből fakadó engedelmességet kívánsz tőlem. Azt parancsolod: „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.” (Jn 15, 10) Segíts megmaradnom szeretetedben!

Elhatározás: Ma időt szakítok arra, hogy átgondoljam, hogy munkámat, tanulásomat, családi életemet és kapcsolataimat ne csak vezesse Isten, hanem mindezek tükrözzék vissza is Őt.

A pápa imaszándéka 2019. november hónapra:

A Közel-Kelet békéjéért: Imádkozzunk, hogy a párbeszéd, az egymásra találás és a megbékélés szelleme hassa át a Közel-Keletet, ahol különböző vallási közösségek élnek együtt.

 

Erdő Péter bíboros, prímás imaszándéka:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

Tovább! 

Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Mozgalom napi elmélkedése.