„Élni jó! Isten fiatal! Ebben a fiatalságban pedig végtelen távlat van, ha hittel kapcsolódtok az élethez.” – megérkezésekor ezt a gondolatát helyezte a fiatalok szívébe Palánki Ferenc püspök atya az egyházmegyei „MeNöK – Merjünk Növekedni Krisztussal!” táborban.

Mit jelent ez a végtelen távlat? Azt, hogy Krisztus él, és azzal, hogy él, megoldotta az ember legnagyobb problémáját: azt, hogy a földi életnek korlátai vannak. Az Istentől jövő végtelenségnek vagyunk tagjai, melynek valóságát – a nem csak emberi, hanem isteni szempontból is megismert -Jézusban látjuk.

A táborban bemutatott szentmisében Püspök atya „Krisztus belső körének” nevezte a fiatalokat, majd hozzá tette: „Tanítványok vagytok, és Krisztus élmények által mutatja meg ezt számotokra! A tábor is egy ilyen élmény, méghozzá a szeretetküldetés megélésének élménye. Erre az igazi örömre hívunk meg benneteket. Ne feledjétek, Krisztus szeretete sürget minket! Nem tegnap, nem holnap, hanem most.”

A bátorírtást követően a főpásztor két kérdést tett fel a táborozó fiatalok számára: „Ti a szeretet szerint rendezitek be az életeteket? Érzitek-e a felnőtt keresztény életbe való belépést?” Válaszában megfogalmazta, hogy a szeretet szerint berendezett felnőtt keresztény élet a jó melletti kitartásra szólít fel. A jó melletti kitartásra pedig így buzdította őket: „A Szentlélek képessé tesz benneteket, képessé arra, hogy a szeretet hírnökei legyetek. Olyan erőket mozgat meg bennetek, olyan képességeket ad, amelyekről eddig nem is tudtátok, hogy működnek bennetek.”

Püspök atya, ezt követően, Mária Magdolna példáján és küldöttségén keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy Krisztus a bűnöst is kiválasztja, és esélyt ad neki arra, hogy küldött legyen! A gonosz arra törekszik, hogy ne tudjunk egységben lenni és a jóságban gondolkodni. A gonosz célja, hogy szétszórtak legyünk, és ezáltal szétessenek a mindennapjaink. Krisztus azonban képes ezt a szétesett lelket egységbe hozni, mindig új életet és új esélyt adni. Ez a garancia arra, hogy a feltámadt Jézus arcát bárkiben fel lehet fedezni.

A szentmisét és a mosollyal, jókedéllyel megtöltött közös ebédet követően, Püspök atya a tábor központi témájáról, a szeretetnyelvekről beszélgetett a fiatalokkal. Mi a szeretetnyelve az Istennek és milyen formában fejezi ki Ő az ember iránti szeretetét? Ez utóbbinak három fontos mozzanata van: a teremtés, a megváltás és a kinyilatkoztatás. Isten a teremtéssel saját magát adta oda az ember számára. Ezzel a teljes odaadással közölte a szeretetét: felajánlotta az ember számára az életet, a létezést, azt, hogy „Te vagy”. Isten dicsősége az élő ember. Az élő ember, aki folyamatosan fejlődik, de az igazán minőségi ugrásokhoz, szükség van a Teremtő erejére. Dönthetünk, hogy az Isten nélküli vagy az általa kijelölt utat választjuk.

A megváltás, az üdvösségtörténet és a kinyilatkoztatás folyamatai azokat a titkokat és ajándékokat tárják elénk, amelyekből érezhetjük, hogy Isten nem dobja el azt, ami nem sikerül, hanem tovább formálja. A bűnös embernek új életet ad, a hibát áldássá teszi. Ez a meg nem érdemelt szeretet, odaadás, életadás az, amire tudatosan válaszolhatunk. Hogyan? Mi az a forma, amivel az ember kifejezheti szeretetét az Isten felé? Mester, mi legyen az én szeretetnyelvem Isten felé, hogy elnyerjem az örök életet? – kérdezhette volna így is törvénytudó az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi szakaszban. Isten egy fontos dolgot kér tőlünk, hogy szeressünk, és akkor is szeressünk, amikor nehéz, amikor nehéz elviselni azt, akit éppen magunk mellett tudunk.

A nap záró gondolataként püspök atya egy komoly útravalót intézett a tábor résztvevőihez: „Engedjétek, hogy azt, akivel találkoztok, ne ti szeressétek, hanem Isten szeresse őket rajtatok keresztül!”

Szilágyi Eszter
A Debreceni Egyetemi Lelkészség munkatársa

Örömhír Sajtóiroda