VIII. Egyházközségi Zarándoklat Máriapócsra
A napkori egyházközségből immár nyolcadik alkalommal 255-en indultunk el hívő zarándokok gyalogosan 2018. május 27-én, őseink hagyományát folytatva Máriapócsra, hogy hálát adjunk községünkért és lakóiért, megköszönjük létünket, hitünket, s pártfogást, oltalmat kérjünk nemcsak magunknak, hanem az utánunk következő nemzedékeknek. Az előző évekhez hasonlóan most is csatlakoztak hozzánk apagyi, sényői, orosi, nyíregyházi hívek is. Máriapócson ismét megtelt a kegytemplom, hiszen az idősek és kisgyermekes családok autóval érkeztek.
Köszöntő szavait Zubály Lajos atya azzal kezdte, hogy: „Hazajöttünk, haza érkeztünk.” S mi mindannyian azt éreztük, hogy a Boldogságos Szűz kegyképénél otthon vagyunk. Éreztük, szeret minket a Jóisten, hiszen az előző napok zivataros, esős időjárása után, gyönyörű, napsütéses időt adott nekünk ehhez az úthoz. Plébánosunk kiemelte, hogy ha egy jó ügy érdekében összefogunk, sok minden megoldhatóvá válik, és örömét fejezte ki, hogy ismét sok fiatal és gyermek vett részt egyházközségünk nyolc évvel ezelőtt megújult zarándoklatán. Ez azzal az örömteli reménnyel tölt el minket, hogy van jövőnk.
A szentmisén Tamás László kemecsei plébános prédikált, aki még diakónusként szolgált Napkoron. Arról is beszélt, hogy a zarándoklat, lehet a megtett táv rövid, vagy hosszú, nagy szükséglete a léleknek és megerősödést hoz. Mi zarándokok meg is éltük, hogy a zarándoklat lelki utazás, imádság, ahol a csendes percek és a beszélgetés váltják egymást, s a vidám és komoly pillanatok jól megférnek egymás mellett.
Az egyházközségi programok alkalmával a legszebb tapasztalás az egymást követő generációk közössége. Együtt vagyunk kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, felelősséget vállalva egymásért, egymást segítve, feladatokon megosztozva. A beszédet, köszöntőt hallgatva, az utat végigjárva s az imádságokat imádkozva, énekelve megéreztük, hogy milyen jó ide tartozni, jó ennek a nem tökéletes, de keresztény emberhez méltó életre törekvő közösségnek a tagja lenni.
Zarándoklatunk szándékait, kéréseit foglalja össze az alábbi imarészlet, amelyet Lipták Béla, községünk szülötte fogalmazott meg a Napkorért könyörgő imádságában:
Drága Szűzanyánk! Magyarok Nagyasszonya!
A Te közbenjárásodat kérve könyörgünk Hozzád, akinek Szent István király, a napkori katolikusság védőszentje a Te oltalmadba helyezte Magyarországot, hogy ne hagyd el bizonytalan tévelygésében a Te népedet! Légy a mi patrónánk, védelmező palástod alá engedd a hozzád igyekező napkori gyermekeidet!
A Te tiszteletedre zarándokoló híveidnek könyörgő imádságát hallgasd meg, és általa óvjad és védelmezzed a község minden élő és megholt tagját, bárhol is éljenek ebben a világban!
Tekints jóságosan és biztatóan felnövekvő gyermekeinkre, unokáinkra, hogy ők is megtapasztalják Istenanyai közbenjárásodnak erejét, és hitükben is növekedve megtarthassák majd községünk keresztényi jó hírét!
Esedezzél érettünk Fiadnál, Jézus Krisztusnál, hogy a mi hitünk, imádságunk, zarándoklatunk és egész életünk az Ő tetszésére válhassék és a mi reménységünk ebben soha meg ne fogyatkozzék! Ámen.
Kovácsné Török Tímea
hitoktató – Napkor