Krisztussal együtt menni
2020. január 9. – Vízkereszt utáni csütörtök

Mk 6,45-52
Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel — mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.

Bevezető ima: Uram, látom, hogyan éljek a Te Lelkeddel, mint szilárd talajjal a lábam alatt. Mert Lelked a szikla, amely segít, hogy átadva magamat akaratodnak minden nehézséget békében és örömmel vészeljek át. Hálásan beléd vetem teljes bizalmamat, és felajánlom cserébe silány szeretetemet.

Kérés: Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy ne csak tudjam, hanem eszerint is tudjak élni: Te mindig jelen vagy, Te vagy reményem és boldogságom alapja.

1. Felment a hegyre, hogy imádkozzon. Krisztus nem az azonnali sikerre „utazott”. Szívét nem apostolkodásának csillogó eredményei vigasztalták és erősítették, hanem sokkal inkább az imában való egyesülés Mennyei Atyjával. Akár könnyűek, akár nehezek voltak sikerei, Krisztus mindig teljes szívvel-lélekkel adta oda magát. Állhatatosság és akaraterő nem múló eredményekből fakad, hanem a békéből és mélységes örömből, amit akkor érzünk, ha az Atya akaratát teljesítjük. Krisztus egy kulcsfontosságú dologgal védelmezi szívében ezt a szent helyet: az idővel. Az imára szánt idő olyan falat épít, amely megvédi lelkünkben Isten szentélyét. Időt szánni egyedül csak Istenre – ez tesz képessé minket arra, hogy felépítsük országát magunkban és magunk körül. Így tudjuk felismerni, ami múlandó, felszínes és haszontalan. És így tudjuk átölelni azt, ami örök és tökéletes.

2. Látta őket küszködni az evezéssel. Ha az apostolok a vízen tartózkodtak, az mindig a tanulás ideje volt számukra. A víz az életet jelképezi, és a hullámok ennek az életnek a bizonytalanságait szimbolizálják, a próbatételeket és szenvedéseket, melyek világunknak látszólag gonosz véget vetnek. Krisztus egyre jobban próbára teszi és formálja azokat, akiket szeret. A nehézségek nem múlnak el, ha megtaláltuk Krisztust. Sőt néha még nagyobbak lesznek, és általuk tudunk növekedni a szentségben. Krisztus látta, hogy az apostolok bajban vannak, de soha nem voltak egyedül – Krisztus vigyázó tekintete soha nem fordult el tőlük, gondoskodása mindig velük volt. Mindent, amit csinálok és elszenvedek, azzal a bizalommal akarom Krisztusnak ajándékozni, amely az Ő szerető tekintetébe és mindent tudó jelenlétébe gyökerezik.

3. Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek! Szent Ágoston írja: „Ahogyan átlépett a hullámokon, úgy lesz úrrá az élet minden zűrzavarán. Keresztények, miért féltek?” Ha Krisztussal együtt járjuk életünket, akkor képesek leszünk legyőzni azokat a hullámokat, amelyek el akarnak borítani minket. Ha egyesülünk vele az imában, akkor könnyebben megtaláljuk a biztos talajt a futóhomokban. Krisztus emlékeztet arra, hogy a Gonosz sose lesz erősebb nála, hogy nincs az a bűn vagy kísértés, amit vele egyesülve le ne tudnánk győzni, és hogy bármilyen betegség, kudarc vagy csalódás egy szeretett személyben végül jóra fordul, ha mindig vele együtt megyünk.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, néha olyan megelégedéssel gondolok sikereimre és olyan biztosnak gondolom ezeket, hogy közben elfelejtem: egy szempillantás alatt elveszthetném mindezt. Egy szempillantás alatt viharos tengerré változhat mindaz, ami az előbb szilárd és nyugodt volt, Mit ér mindaz, amim van, ha nem a Te dicsőségedre használom? Talán vinni akarom magammal az örökkévalóságba? Bocsásd meg nekem felszínességemet! Mostantól szilárdabban akarok rád építeni, mert Te vagy életem igaz és örök sziklája.

Elhatározás: Ma újra és újra gondolni akarok arra, mi életem célja: életszentség, Isten akaratának teljesítése és felebarátaim szolgálata.

A pápa imaszándéka 2020. január hónapra:

A világbéke előmozdításáért: Imádkozzunk, hogy a keresztények, a más vallások követői, és minden jóakaratú ember a békét és igazságosságot mozdítsa elő a világban.

 

Erdő Péter bíboros, prímás imaszándéka: Hogy a közelgő -2020-as – Eucharisztikus Kongresszusra való készület új lendületet adjon közösségeink hitének és életének. 

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

Tovább! 

Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Mozgalom napi elmélkedése.