A debreceni Szent
Anna-székesegyház búcsúját júl. 26-án, pénteken a 18 órai szentmisében
tartják. Szentbeszédet mond Hársfalvi Ottó szatmári általános helynök,
székesegyházi plébános.
Ezt megelőzően júl. 25-én,
csütörtökön, lesz a betegek szentségének felvétele a 18 órakor kezdődő
szentmisében, amely után az érdeklődők Vadász Attila jótékonysági
orgonahangversenyén vehetnek részt.
Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezünk liturgikus emléknapjukon, július 26-án
Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.
Az ünnep dátuma a Mária feltételezett szülőhelye fölé épített templom fölszentelésének évfordulójából ered. A hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5–6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, melyet július 26-án szenteltek föl. A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.
A legenda szerint Szent Anna szüleit
Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a
Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, mindketten Júda nemzetségéből
és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt
gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak
tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a
harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük
fájdalmát továbbfokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek
Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy
Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással,
hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét
ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a
megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta:
nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a
pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki
Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és
alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd
Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek
fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé
jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni
Istennek, és a templomban, az Arany Kapunál találkozni fog a
feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba
menjen. Így is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták
egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek
otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a
kislányt, akit Máriának neveztek el.
Máriát három éves korában a
jeruzsálemi templomban Istennek szentelték. Joachim ezután hamarosan
meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt
halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg
nagyanyját.
Nyugaton a keresztes háborúk Szentföld-élményének hatására és a ferencesek nyomán lett népszerű Szent Anna ünnepe.
Hazánkban
Szent Annát Szent Anna asszonyként, a szegedi hagyományban Kedd
asszonyaként emlegették. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok
ügyében-bajában az asszonynép. Anyák, családok, gyermeket várók, vajúdók
kérik oltalmát.
Anna az asztalosok, bognárok, botfaragók,
csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok,
molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők
védőszentje. Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert
hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé
tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot,
Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a
megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a
Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban Szent Anna
külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.
Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Forrás: Magyar Kurír