Az üres síron át meglátni és magunkra ölteni Krisztusban való új életünket.
2019. április 21. – Húsvét vasárnap
Urunk feltámadása
P. Gregory Woodward LC 

Jn 20,1-9
Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.

Bevezető ima: Uram, hiszek benned. Tégy engem képessé arra, hogy növekedjek a hitben azokért is, akiknek nincs hitük! Uram, bízom benned. Taníts meg engem remélni és bízni azok helyett is, akiknek nincs reményük és bizalmuk! Uram, mindenekfelett szeretlek. Szeretnélek azáltal szeretni, hogy az imádságban minden szavadra odafigyelek és megújítom az elhatározást, hogy Szent Igéd életem részévé teszem. Azok helyett is szeretni akarlak, akik híján vannak a szeretetnek. Azzal a reménnyel jöttem hozzád, hogy készségesen elfogadom húsvét misztériumának ajándékát – az új életet…

Kérés: Uram, engedd, hogy letekinthessek múltbéli gyengeségeim, hiányosságaim és mulasztásaim üres sírjába. Add, hogy felismerjem, Te újra feltámadsz a szívemben és a mindennapjaimban.

1. A kezdeti vakság. Először Mária Magdolnánál láthattuk legszembetűnőbben, hogy nem ismeri fel Jézus feltámadásának tényét. Ő érzelmileg nagyon kötődött Jézus emlékéhez, akit a vándorló rabbinak ismert meg és szeretett itt a földön. Ezért is mondja „elvitték az Urat a sírból”. Ebben a pillanatban még nem képes mélyebbre látni és megérteni, hogy mestere továbblépett egy új életbe. Vajon nem esünk-e mi is ebbe a hibába? Nekünk is a kísértések, megpróbáltatások, a csalódások és mindennapi kemény küzdelmeink mögé kell néznünk – Jézus ezt kéri tőlünk – hogy tudatában lehessünk az Ő ígéreteinek, miszerint egykor a végtelen öröm és béke részesei lehetünk. Ezt tartsuk hát szem előtt!

2. Pillantás a reményre és a vágyakozásra. Elképzelhetjük, ahogy Péter és János a sírhoz rohantak. Úgy tűnik, ez a két apostol nem felejtette el, amit az Úr előzőleg mondott nekik arról, hogy majd a harmadik napon feltámad. Valószínűleg a lelkük mélyén ezzel a tudattal rohantak lélekszakadva a sírhoz. Remény és bizonytalanság töltötte be szívüket: „Lehetséges, hogy tényleg bekövetkezett, amire gondolunk? Jézus megtette az elképzelhetetlent?” Izgatottságukban és elfogódottságukban a tanítványok lelkében küzdelem is dúl, hogy higgyenek-e a feltámadt Úrban? Nem szabad elfelejtenünk, hogy a feltámadt Krisztusban való hit végső soron ajándék és kegyelem, amiért térdre borulva kell könyörgünk, s amely nem csupán egy lelki mutatvány, vagy értelmünk terméke. Ahogyan Péter és János aznap reggel tanúsították, hogy a sír üres volt, ezt sokan mások is megtehették (a főtanács tagjai, a római hatóságok, római katonák stb.) bár közülük nem mindannyian jutottak el ezáltal a hitre. Néhányan olyannyira hitetlenek voltak, hogy a történteket még meg is akarták hamisítani.

3. Egy tanítvány látott és hitt. Mindenki más és más időpontban jut el életében a feltámadt Krisztussal való találkozás mélységes örömére. A tanítvány, akit Jézus szeretett, úgy látta a sírt, ahogyan az Úr hagyta és hitt a feltámadásban. Ebben a pillanatban megindult lelkében egy folyamat: szíve és lelke mélyén szembesült a feltámadott Krisztus titkával, nem a „szemével hitt”. Az első tanítvány hite hamarosan másokat is elvezet a hitre. Péter ebben a pillanatban még kételkedik, hogy valóban feltámadott-e az Úr; még nem heverte ki a fájdalmat Jézus kereszthalála és háromszori megtagadása miatt. Az üres sír látványa önmagában nem változtatta volna meg se Péter, se János életét, ha mindehhez nem társult volna az Úr feltámadásának titka iránti nyitottság és az imádság. A feltámadott Krisztus mindkét tanítványát előbb egy belső találkozásra hívta, mielőtt először megjelent nekik.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, tudom, hogy hinnem kell; segíts hitetlenségemen! Vezessen el benned való hitem – még ha ez vak hit is – a Te fényedre! Hitem tegyen képessé arra, hogy továbbmenjek akkor is, ha mindennapjaimban nehézségeim lesznek, és összekuszálódnak a dolgok az életemben.

Elhatározás: Újragondolom az életemet és törekedni fogok arra, hogy Krisztus jelenlétét meglássam minden emberben, akivel csak találkozom a mai napon.


A pápa imaszándéka 2019. április hónapra:

A háborús övezetben dolgozó orvosokért és munkatársaikért: Imádkozzunk a háborús övezetekben dolgozó orvosokért és munkatársaikért, akik életüket kockáztatják azért, hogy mások életét megmentsék.

Erdő Péter bíboros, prímás imaszándéka:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk, minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk, barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot, hogy az ő erejét és örömét elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon! Ámen.

Tovább! 


Jöjjön el a Te Országod!
Ez a Regnum Christi Mozgalom napi elmélkedése.